Könyvajánló

  • Hogyan táplálkozzunk egészségesen, de mégis hétköznapi egyszerűséggel?
  • Miért sikertelen az ezidáig alkalmazott fogyókúrás módszerek többsége, ami visszahízással végződik?
  • Hogyan élhetünk 40 felett is teljes és sugárzó életet?
  • Hogyan nyerhetjük vissza formáinkat szülés után?
  • Hogyan siethet a lélek a test segítségére, és viszont?
További részletek
Megrendelhető: 2000ft + postaköltség
dlugosi@t-online.hu

Könyvajánló


Sors, genetika vagy választás... ...az életed?
...az egészséged?

Könyvajánló
  • Hogyan táplálkozzunk egészségesen, de mégis hétköznapi egyszerűséggel?
  • Miért sikertelen az ezidáig alkalmazott fogyókúrás módszerek többsége, ami visszahízással végződik?
  • Hogyan élhetünk 40 felett is teljes és sugárzó életet?
  • Hogyan nyerhetjük vissza formáinkat szülés után?
  • Hogyan siethet a lélek a test segítségére, és viszont?

Lugosi Dóra három gyermek édesanyjaként, megküzdve a bulímiával, túl két váláson, tragédiákon keresztül, mára egészségesen, huszonéveseket meghazudtoló lelki-testi egyensúlyban éli teljes, boldog életét...44 évesen! Hogy hogyan? Most megjelenő Sors, genetika, vagy választás...az életed...az egészséged? című könyvéből mindenre fény derül!

Az elismert személyi edző a fenti kérdések labirintusából keresi a kiutat új könyvében. A szerző életrajzi regénye az olvasó lelki társaként próbál elgondolkodtatni a különféle élethelyzeteken, és szeretne fogódzót nyújtani a hasonló problémákkal küzdő olvasók részére. Az életmód-fejezet pedig hasznos kézikönyvként forgatható az egészségesebb, fittebb életre vágyók számára, kortól és nemtől függetlenül!


Rendhagyó forma:
2 in 1
azaz kettő az egyben

Az első részben Dóra saját kalandos, néhol drámai, néhol humoros élettörténetét kísérhetjük figyelemmel, amely végül a teljes harmóniához vezetett. A könyv második részében az író táplálkozási és testedzési módszereit osztja meg az olvasóval, sok színes fotóval illusztrálva a gyakorlatokat és a különleges ételrecepteket, amelynek végéről természetesen az eredményes módszert igazoló esettanulmányok sem hiányoznak.

A könyv stílusa fordulatos, szórakozató, a mély érzelmeket könnyedén oldja humorral. Kertész Zsuzsa, a népszerű televíziós műsorvezető baráti hangvételű előszava pedig nagy elismeréssel szól róla, így ha rá hallgatva megvásároljuk a könyvet, biztosan nem fogunk csalódni! Szép és tartalmas ajándék lehet mindazoknak, akik önmaguk szeretnének változtatni életükön, és hajlandóak csöppnyi erőfeszítést tenni azért, hogy boldogabb, egészségesebb, fittebb és fiatalosabb életet éljenek.

Néhány részlet a könyvemből:

Hogy mikor volt életemben az a pont, amikor el kezdtem foglalkozni a súlyommal?
Az első ilyen emlékem alsó tagozatra tehető. Még a kisfiúra is emlékszem, aki akkoriban sokat csúfolt. Ezt kántálta folyamatosan, és állandóan jött utánam: "digi-dagi daganat, kergeti a halakat, de a halak ügyesek, megcsípik a fenekét!" Mint vers nem egy tökély, de annál hatásosabb! Mindez azért is meglepő, mert nem voltam klasszikus értelemben kövér. Talán egy kicsit testesebb az átlagnál. De ennyi elég volt, hogy örökre belém égjen a kövérség-érzés! Ezután soha többé nem tudtam szabadulni tőle! Ha az utcán egy ismerőssel találkoztunk, aki kedvesen megcsipkedte az arcomat és azt mondta: milyen jó húsban van ez a kislány - mintha tőrt forgattak volna meg a szívemben! De már az is elég volt, ha egy felnőtt így kiáltott fel: de jól nézel ki!- én rögtön tudtam: arra gondol, kövér vagyok.

×

Egyszer azonban fantasztikus dolog történt! Fölfedeztek!!! Alig akartam hinni a fülemnek, hogy ez nekem szól! Talán most kezdődik a sportkarrierem! Kb. 10-12 éves lehettem akkor. Az inotai strandon dagonyáztam egy meleg hétvégén, miközben otthonosan hullott ránk az erőmű pernyéje, és jellegzetes szaga rátelepedett a strandra. Mi már észre sem vettük, hiszen ez a szag, és ez a pernye egyenlő volt a gyerekkori boldog strandolásokkal. Mai napig, ha ott megyek el kocsival, és megérzem ezt a szagot, mindig ez a strand-hangulat, és a gondtalanság érzése tölt el. Javában kocogtam a startkőhöz egy újabb beugrásra, amikor megállított a gimnáziumi tornatanár. Mivel anyu is tanár volt, mindenki ismert engem ebben a kisvárosban.
- Nincs kedved edzésre járni hozzám? Remek súlylökő lenne belőled! Pont jó hozzá az alkatod!
Meg se tudtam szólalni a meglepetéstől! Azt hittem nem jól hallok! Hogy én edzésre? És hogy pont jó az alkatom? Hihetetlen boldogságot éreztem! Hát persze hogy megyek! Rohanok! Mikor kezdhetem?
Valamit hebegtem, majd izgatottan összekapkodtam a holmimat és alig vártam, hogy hazaérjek, és elújságolhassam Anyunak a nagy hírt: súlylökő leszek! Egyszuszra meséltem el, és ragyogó arccal, lélegzetvisszafojtva vártam a hatást!
Hát hatás az volt, csak nem olyan, amilyenre én számítottam! Ahelyett, hogy Anyu boldogan borult volna a nyakamba és együtt örültünk volna ennek a fantasztikus eseménynek, egy darabig csak nézett rám - olyan róbertgidás "Csacsi Öreg Medvém!" nézéssel, aztán csak ennyit kérdezett: - - Láttál már súlylökőt?
- Én? Soha! - de mit számít ez! Majd belejövök! Biztos meg tudom tanulni, ha pont jó hozzá az alkatom!
És anyu - bár majd' megszakadt a szíve, hogy csalódást kell okoznia- szépen elmesélte, hogy milyen az a súlylökés, és hogy bármi másnak ő is rettentően örülne, de a súlylökésről le kell beszélnie.
Itt aztán derékba is tört a szépen induló sportkarrierem! Ekkor döbbentem rá, hogy a "megfelelő alkatom" ebben az esetben nem kifejezetten előnyt jelent!
De egyben ma már biztos vagyok: a gyerekeinkben minden benne van! És ha hiszünk bennük, csodákra lesznek képesek! Még a legesetlenebb kiskölyökben is benne rejtőzik egy sportoló, csak arra vár, hogy valaki őt is észre vegye végre!

×

Érettségi után csodálatos nyaram volt a Balatonon, ahol reggeliztető pincérként dolgoztam egy nagy szállodában. Rám talált az első igazi, nagy szerelem! A szerelem pedig- mint tudjuk a legjobb fogyókúra! 57 kilóra fogytam le nyár végére a 172 centimhez! Így érkeztem meg, lebarnulva, a naptól kiszőkült lobogó sörénnyel, villogó hófehér fogakkal szeptemberben a főiskolai gólyatáborba! Egyszeriben az érdeklődés középpontjába kerültem! Kikiáltottak az első évfolyam legjobb nőjének, és a leghelyesebb felső évfolyamos srácok versengtek a kegyeimért.
Olyan volt, mintha álmodnék!
Teljesen új volt számomra ez a helyzet! Hiszen én soha nem voltam az a kislány, akibe az osztályban minden fiú szerelmes! Olyan volt ez, mintha otthon hagytam volna a "béka-bőrömömet"! És itt, a főiskolás új életemben mindenki már csak királylányként ismert volna meg. Senki más nem tudta itt rajtam kívül, hogy igaziból egy béka vagyok.
Sajnos a királylányság hamar véget ért!
És elkezdődött az a sok évig tartó küzdelem, amiről akkor még nem hallottam, és csak sokkal később tudtam meg, hogy ez egy betegség, amit úgy hívnak: BULÍMIA!

×

Jóformán alig tudtunk iskolába járni, mert vagy az evéssel voltunk elfoglalva, vagy a vécén ültünk a hashajtózástól. Ha a zabálós időszak tovább tartott, pillanatok alatt meg tudtunk hízni akár 15 kilót is. De ha koplaltunk, ugyanígy pillanatok alatt le is fogytunk. Ebből állt az életünk. Természetesen így egy párkapcsolatot sem tudtunk kialakítani, hiszen nem volt szabad kiderülnie, hogy mit csinálunk! Abbahagyni pedig nem tudtuk. Ördögi kör volt ez! Egyre nagyobb adag hashajtóra volt szükség, mert egyre jobban hozzászokott a szervezetünk.
Még több és még több hashajtó kellett! Eljutottam arra a pontra, hogy már 40 hashajtót vettem be egyszerre, és az sem használt! Viszont már annyira undorodtam tőle, hogy ha csak a nevét meghallottam, elfogott a hányinger! Az egyik ilyen alkalommal, miután lenyeltem a hatalmas dózis hashajtót, ételestül, mindenestül kihánytam az egészet ! Heuréka!!!
Megvan a megoldás! Soha többé nem kell hashajtó! Milyen egyszerű az egész! Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Hát ki is lehet hányni az ételt! És akkor nagyon találóan szólva a kecske is jóllakik, és a káposzta is megmarad! Vagyis ehetek is, de mégis olyan, mintha nem is ettem volna! Micsoda perspektíva!

×

Már a tél folyamán megkerestem az egyik szálloda igazgatóját, hogy nincs-e szükségük aerobik edzőre a szezonban. Rögtön meg is állapodtunk, hogy július elsejétől minden nap du. 4-től aerobikot tartok a strandon a vendégeknek. Boldogan meséltem otthon a legújabb szervezésemet!
De ez már az én vihar-edzett anyámnak is sok volt!
- De mégis hogy' vállalhatsz el valamit, amihez nem is értesz!  fakadt ki kétségbeesetten! Pedig már elég edzett volt, ami a váratlan fordulatokat illeti!
- Nyárig majd megtanulom! - mondtam. És valóban! Teljes gőzzel belevetettem magam a tanulásba. Mivel akkor még Magyarországon nem volt ilyen képzés, kénytelen voltam továbbra is a külföldről szerzett anyagokra támaszkodni. Kőkeményen gyakoroltam, egy diszkós barátommal pedig a zenéket állítottuk össze.
Óriási sikere lett nyáron a tornának! Így kezdetét vette egy 6 évig tartó nagyszerű időszak, amikor nyáron a szálloda strandján, télen pedig egy iskola tornatermében tartottam az órákat!
Ma, amikor már 20 méterenként vannak a fitnesz termek, és óránként a legkülönbözőbb stílusú órákra lehet bemenni, elképzelhetetlen, hogy akkor, az ősidőkben minden egyes alkalommal 50-60 ember zsúfolódott be a város legnagyobb tornatermébe! Csodálatos évek voltak ezek!

×

Ekkor furcsa dolog történt velem: időnként bedagadtak a kezemen az ízületeim, és fájtak. Néha éjszaka arra ébredtem, hogy őrületesen fájnak az ujjaim. Odáig fokozódott, hogy amikor ez a rettenetes fájdalom rám tört, egy papírlapot sem tudtam felemelni: egyszerűen nem engedelmeskedtek az ujjaim. Egy poharat nem tudtam megfogni. Néha jobb volt, aztán kezdődött az egész elölről. Végül elmentem az orvoshoz. Végighallgatta a panaszaimat, majd elküldött laborvizsgálatra. Amikor megnézte a leletet, így szólt:
- Köszvény. Mindjárt gondoltam, hogy magának köszvénye van, és igazam lett! Nagyon magas a húgysav-szint!
- És ez mit jelent? - kérdeztem ijedten.
- Felírom a gyógyszereket, amiket szednie kell. Meg kell tanulnia együtt élni a betegséggel, mert ez jobb nem lesz, csak rosszabb! Jobb ha tisztában van vele, hogy egész életében szednie kell a gyógyszereket.
Ja, és ne egyen sok húst, belsőséget, csokoládét, és kevesebb sört igyon, mert ezekben sok a purin.- darálta gépiesen. - Viszont látásra!
Szólni sem tudtam a döbbenettől, arra se emlékszem, hogyan jutottam ki az utcára. Hiszen csak 25 éves vagyok! Mi lesz így az életemmel! Képtelen voltam felfogni a hallottakat!
Amint magamhoz tértem, lázasan gondolkodni kezdtem! Mit lehetne tenni! Nem vagyok hajlandó elfogadni ezt az ítéletet! A következő napon szakirodalmakat szereztem be a köszvényről, és mindent elolvastam róla, amit csak találtam! Azt írták, hogy általában idős, sok zsíros húst, sört fogyasztó férfiak betegsége. De hisz én soha nem is szerettem a húst! Világ életemben jól megvoltam akár hetekig is hús nélkül! A sörfogyasztás mérséklése sem ütközött nehézségekbe, mert kb. 3 évenként ittam meg egy decit. De hát akkor mitől van köszvényem?
És akkor valahonnan, az elmém legmélyebb bugyraiból, halványan felrémlett egy emlék: egyszer valahol olvastam arról, hogy milyen meglepő tüneteket tud okozni a stressz! Megvan! Ez lesz a megoldás!

×

Mindeközben a házasságomon a hajszálrepedések ujjnyi vastaggá szélesedtek. Nem akartam tudomást venni róla! Ott volt a kicsi fiam, akit mindennél jobban imádtam, és ez a másik kicsi a szívem alatt, akit még nem is ismertem, de majd' megőrültem az aggodalomtól, hogy el ne veszítsem, és hogy egészséges legyen!
Rettegve feküdtem fel az ágyra az ultrahanghoz, de tudni akartam az igazságot! Két orvos is ott volt, nehogy valami elkerülje a figyelmüket! Összeráncolt homlokkal, néma csöndben pásztázta a hasamat azzal a keresővel. Én az ő arcáról próbáltam leolvasni valamit. Nem éreztem, mennyi idő telhetett el, nekem hosszú óráknak tűnt!
Hirtelen felhúzta a szemöldökét, és felderült az arca! Hangosan felnevetett! Most már végképp semmit sem értettem!
A két orvos egyszerre kiáltott fel:
- Hiszen ez kettő!
- Kettő??- nyögtem ki értetlenül.
Egy pillanat alatt hatalmas izgalom és nyüzsgés kerekedett körülöttem! Mindenki odarohant, hogy maga is meggyőződjön arról, hogy tényleg két baba van. Én még nem tudtam felfogni, hogy mi történt.
Most aztán alaposan végignézték mindkettőnek valamennyi porcikáját, és mindent, de mindent rendben találtak!
Hazafelé a kocsiban hangosan sírtam, és nevettem egyszerre! Alig láttam vezetni a könnyeimtől! Iszonyú érzelmi vihar tombolt bennem: az előző éjszaka rettenetes feszültségét felváltotta a megkönnyebbülés, hogy minden rendben van! A határtalan boldogság, amit még mindig nem tudtam felfogni, hogy két csöppséget hordok a szívem alatt! A szorongás és a félelem, mert hát mégiscsak két babát kell kihordanom és megszülnöm egyszerre! És az aggodalom a pici fiamért, aki még csak két éves volt, és annyira szüksége volt az anyukájára!
20 hetes terhes voltam ekkor.

Készítette: JHPmultimedia